Előadás címe: Rudolf - Az utolsó csók
Időpont: 2008 és 2010 között
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Ez
az előadás a szívemhez nőtt, az első pillanattól fogva nem tudtam
szabadulni a bűvköréből. Szerettem minden egyes percét, várakozással töltött el már az első alkalom is, hiszen a történetét kedveltem/kedvelem. Tragikus szerelmi történet színpadi elbeszélése, amely megrendít minden szívet, érzelmes, egyúttal rendkívüli módon szórakoztató. A Habsburg uralkodóház egyik ismert tagjának életét volt hivatott ez az előadás bemutatni. Meglátni és megszeretni. Velem pont ez adódott. Az Operettben ez lett a főkedvencem, míg a Madáchban az imádnivaló Fantomom az elsőszámú alkotás.
Körülbelül két évig játszották a teátrumban, aztán levették a repertoárból. Nem értem, miért mentek erre az előadásra kevésbé, mint a többi operettes darabra... Végtelenül sajnáltam, így mindig lesnem kell az alkalmat, mikor hallhatom újra a számokat, vagy láthatók belőle pár jelenetet. Hanganyag nem készült róla, pedig, hogy vááááártam. Vágó Zsuzsival (2009 nyár - augusztus 19-i fellépés a Szív utcában) folytatott beszélgetésem során, kifejeztem abbeli reményemet, hogy remélhetőleg ő és MÁZS alkotják majd a főszerepeket a lemezen, ha egyszer sor kerül a felvételre. Ám, ez eleddig nem valósult meg. Szerencsémre, a videómegosztó portálon olykor akadnak felvételek, amit megnézhetek, nosztalgia céljából, a többségük a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt készültek.
Körülbelül két évig játszották a teátrumban, aztán levették a repertoárból. Nem értem, miért mentek erre az előadásra kevésbé, mint a többi operettes darabra... Végtelenül sajnáltam, így mindig lesnem kell az alkalmat, mikor hallhatom újra a számokat, vagy láthatók belőle pár jelenetet. Hanganyag nem készült róla, pedig, hogy vááááártam. Vágó Zsuzsival (2009 nyár - augusztus 19-i fellépés a Szív utcában) folytatott beszélgetésem során, kifejeztem abbeli reményemet, hogy remélhetőleg ő és MÁZS alkotják majd a főszerepeket a lemezen, ha egyszer sor kerül a felvételre. Ám, ez eleddig nem valósult meg. Szerencsémre, a videómegosztó portálon olykor akadnak felvételek, amit megnézhetek, nosztalgia céljából, a többségük a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt készültek.
Ez
a darab tele volt élettel, - ahogy láttam a színészek is nagyon szerették
játszani a színesebbnél, színesebb karaktereket, - olykor személyes
interjúk során megemlítették, hogy nekik mennyire hiányzik a színmű.
Ahogy nekem is, teljes mértékben egyetértek velük. :)
Emlékszem, minden évben ősszel megrendezett "Broadway-fesztiválon" (Operettszínház előtt szokták tartani)nagy bejelentéseket tettek, milyen előadások várhatóak közel s távol a kőszínház falain belül, 2007 őszén jelentették be, hogy ősbemutatót fognak rendezni Budapesten. A darab címe: Rudolf - Az utolsó csók. Az előadás Rudolf trónörökösről, Erzsébet királyné és Ferenc József egyetlen fiáról szól, az apja ellen vívott küzdelméről, lázadásáról, az elvesztett boldogság megtalálásáról, illetve a rejtélyes öngyilkosságáról, amely titokra azóta sem került leleplezésre. A darab nyomon követi Rudolf életének utolsó néhány hónapját, Taffee gróf és spiclijei által folytonos megfigyelés alatt tartott herceget, aki egy bálon ismeri meg a mindent elsöprő szerelmet.
Izgalmas volt hallani a híreket, úgyhogy nem haboztunk Anyuval, rögtön jegyszerzésre adtuk a fejünket. Nemcsak az előadás végett, hanem a szereposztás miatt is, érdemes volt. MÁZS (Mészáros Árpád Zsolt) neve ismert volt előttem, hiszen első alkalommal a Rómeó és Júliában nyújtott felejthetetlen alakítást, Benvolio bőrébe bújva. Kiderült, hogy bizony Rudolf trónörökösként is megállja a helyét, ő és a sokak által bálványozott Dolhai Attila fogják felváltva játszani. Csak remélni tudtam, hogy Árpit fogjuk kapni...Sikerült is megszerezni a belépőket, méghozzá....életem legelső BEMUTATÓ-jára!!! :)) A szereposztást is lehetett tudni, Árpit kaptuk Rudolfként, Mária Vetsera szerepében egy számomra ismeretlen színésznő volt feltüntetve, akit az előadás alatt rögtön a szívembe zártam. Ő volt Vágó Zsuzsi. Kettejük párosa lenyűgöző, minden szavukat-tettüket elhittem nekik, mert valódi volt minden érzés, amit a színpadon mutattak. Szerettem őket együtt, végtelenül aranyosak voltak. Zsuzsi gyermekien bájos, Árpi igazi lázadó lélek. A Rudolf musicalt összesen 6 alkalommal láttam, ezek közül kettő Dolhai Attila - Vágó Dettike szereplésével lett volna, ám ez a páros balesetet szenvedett, ebből kifolyólag csak egyetlen alkalommal láttam velük, de nem tettek rám olyan hatást, mint Zsuzsi és Mázs. Kár, ezért a darabért, szívesen megnéztem volna még több alkalommal is. :(
Az előadásból kedvenc jelenteim:
A szereplők első feltűnése a színen, ahol szinte mindenkivel találkozhatunk ("Nézd a város ünnepel").
Larisch grófnő tanítása, miként viselkedjen egy nő, ha "csatába megy"... :) Nagyon színpompás jelmezek, női kellékekkel mint a sál, a kalap és az esernyővel kiegészítve ("Csuda csinos ez a harc"), illetve fergeteges tánccal tökéletesítve.
Vetsera Mary és Rudolf megismerkedése a bálon. Rendkívül szeretetre méltó, a szócsatájukat szívesen hallgatta, kísérte figyelemmel a néző. Örömteli és varázslatos.
A bál estéjén, otthonukban bevallják barátjuknak vagy szerettüknek, az est alatt rokonlelkekre találtak. Megvallják érzéseiket, és a két különböző világ találkozik egy lopott érintésben ("Ez most más!").
A Práterben való viszontlátásuk - olyan helyesek voltak - Rudolf kérése, hogy Mary a nevén szólítsa és ne a rangjához mérten. Összhang ("Kettőnk közt nemrég").
Rudolf rémálma is a kedvencek közé sorolandó, mikor Taffee gróf és a dróton rángatott bábjai csúfot űznek belőle. Homonnay Zsolt eszméletlenül jó volt ebben a szerepkörben, az igazi grófot is így képzeltem volna el, egy gazember, egy politikus, aki nem riad vissza semmitől, hogy célját elérje ("Mester és a drót").
Larisch grófnő és Taffee gróf kettőse a templomban, egyszerre távolságtartó mégis közeli. A férfi arra kéri, segítse megvédeni Rudolfot, a nő végighallgatja - ám tudja, hogy Rudolfot igazából fékezni akarják, és inkább ártani neki, mint segíteni. Ezért nem hajlandó a gróf kérésének eleget tenni. Ám a régi vonzalom újra feléled közöttük...("Kétség és ábránd")
Rudolf az összegyűlt tömeghez intézett szava a nagy kiállítás megnyitásakor ("Ez a híd"), minden polgárhoz odamegy, megérinti őket, bizalmat és erőt sugall az emberek felé, akik minden egyes szavát mohon isszák. Mary Vetsera és Larisch grófnő is jelen van, akiket szintén megérint a beszéde. Kevésbé idegesítőbb jelenet (mert általában a sikítozós, operettes jellegű, csujjogtatós dalokat nem tudom elviselni) és ezért kivételt képez a korábbiak közül a koronaherceg bordélyházban tett látogatása ("Kiskatonám").
Mary látogatása Rudolf lakosztályában, találkozása a férfi feleségével, Stefániával ("Nem más, mint én") és Taffee gróffal ("Szimpla egyszer egy"). Mary vallomása a félhomályban, kitartó küzdelme az igaz szerelemért, Rudolf iránti hozzátartozásának megnyilvánulása ("Ez a perc úgy fáj").
Amikor Rudolf (és a nézők is) azt hiszi, hogy Mary felszállt a vonatra, de a lány visszatér hozzá, és egymás karjába borulnak. Megfogadják, bármi is fog ezután történni, ők együtt fognak maradni, az utolsó lélegzetvételig ("Értem születtél").- "Szerelemben együtt mindhalálig"
Az első felvonás vége, amikor elhangzik a Szerelem, kell és semmi más - nagyon megható jelenet, hullik a hó, Mary igazán impozáns és gyönyörű.
A második felvonás vége a haláluk - pedig az utolsó pillanatig reménykedünk, hogy más lesz a végkifejlete a történetnek, de sajnos nem így alakul. :(
A szereplők első feltűnése a színen, ahol szinte mindenkivel találkozhatunk ("Nézd a város ünnepel").
Larisch grófnő tanítása, miként viselkedjen egy nő, ha "csatába megy"... :) Nagyon színpompás jelmezek, női kellékekkel mint a sál, a kalap és az esernyővel kiegészítve ("Csuda csinos ez a harc"), illetve fergeteges tánccal tökéletesítve.
Vetsera Mary és Rudolf megismerkedése a bálon. Rendkívül szeretetre méltó, a szócsatájukat szívesen hallgatta, kísérte figyelemmel a néző. Örömteli és varázslatos.
A bál estéjén, otthonukban bevallják barátjuknak vagy szerettüknek, az est alatt rokonlelkekre találtak. Megvallják érzéseiket, és a két különböző világ találkozik egy lopott érintésben ("Ez most más!").
A Práterben való viszontlátásuk - olyan helyesek voltak - Rudolf kérése, hogy Mary a nevén szólítsa és ne a rangjához mérten. Összhang ("Kettőnk közt nemrég").
Rudolf rémálma is a kedvencek közé sorolandó, mikor Taffee gróf és a dróton rángatott bábjai csúfot űznek belőle. Homonnay Zsolt eszméletlenül jó volt ebben a szerepkörben, az igazi grófot is így képzeltem volna el, egy gazember, egy politikus, aki nem riad vissza semmitől, hogy célját elérje ("Mester és a drót").
Larisch grófnő és Taffee gróf kettőse a templomban, egyszerre távolságtartó mégis közeli. A férfi arra kéri, segítse megvédeni Rudolfot, a nő végighallgatja - ám tudja, hogy Rudolfot igazából fékezni akarják, és inkább ártani neki, mint segíteni. Ezért nem hajlandó a gróf kérésének eleget tenni. Ám a régi vonzalom újra feléled közöttük...("Kétség és ábránd")
Rudolf az összegyűlt tömeghez intézett szava a nagy kiállítás megnyitásakor ("Ez a híd"), minden polgárhoz odamegy, megérinti őket, bizalmat és erőt sugall az emberek felé, akik minden egyes szavát mohon isszák. Mary Vetsera és Larisch grófnő is jelen van, akiket szintén megérint a beszéde. Kevésbé idegesítőbb jelenet (mert általában a sikítozós, operettes jellegű, csujjogtatós dalokat nem tudom elviselni) és ezért kivételt képez a korábbiak közül a koronaherceg bordélyházban tett látogatása ("Kiskatonám").
Mary látogatása Rudolf lakosztályában, találkozása a férfi feleségével, Stefániával ("Nem más, mint én") és Taffee gróffal ("Szimpla egyszer egy"). Mary vallomása a félhomályban, kitartó küzdelme az igaz szerelemért, Rudolf iránti hozzátartozásának megnyilvánulása ("Ez a perc úgy fáj").
Amikor Rudolf (és a nézők is) azt hiszi, hogy Mary felszállt a vonatra, de a lány visszatér hozzá, és egymás karjába borulnak. Megfogadják, bármi is fog ezután történni, ők együtt fognak maradni, az utolsó lélegzetvételig ("Értem születtél").- "Szerelemben együtt mindhalálig"
Az első felvonás vége, amikor elhangzik a Szerelem, kell és semmi más - nagyon megható jelenet, hullik a hó, Mary igazán impozáns és gyönyörű.
A második felvonás vége a haláluk - pedig az utolsó pillanatig reménykedünk, hogy más lesz a végkifejlete a történetnek, de sajnos nem így alakul. :(
Kedvenc dalok:
EZ MOST MÁS!!!! totál favorit!!!!! :))) Szerelem vár, semmi más; Mester
és a drót, Kétség és ábránd, Értem születtél, Hétköznapi hős, Eljő a
perc, Ez a perc úgy fáj...Végül is felsorolhatnám az összes dalt, hiszen
bámulatosan komponált mű, jó volt hallgatni, és olykor énekelni is. :)
Díszlet: Kerényi Miklós Gábor és furcsábbnál hülyébb ötletei....komolyan ezt kell, hogy írjam, mivel a Rudolf alapját egy híd-szerkezetű gép képezi. Ezzel emelkedtek a színészek a magasba (Ez most más; Szerelem vár, csak semmi más; Mester és a drót, stb. jelenteknél). A kettős szereposztás egyik párosa meg is sérült emiatt. Voltak még háttérdíszletek, egy térkép, amely az Osztrák-Magyar-Monarchia térképét ábrázolta.
Jelmez: korhű, kedvencem főként a Mary Vetsera által viselt jelmezek voltak. Mindegyik szép látvány a szemnek.
Szereposztás tekintetében
Rudolf és Mary Vetsera: nekem egyértelműen Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi jelentették, jelentik most is. Édesek voltak, valóságosabbak, Zsuzsi élettel telibb és gyermeki Mary. Mázs lázadóbb típus, a gyötrődő lélek, szoknyavadász, de végül Mary-ben megtalálja azt, amit életéből hiányolt, a betegeskedő Rudolf általa jobban volt alakítva.
Larisch grófnő: Janza Katát kevésbé szeretem, szerintem ebben a szerepben ő túlságosan merev. Vele is láttam, illetve a másik két színésznővel, Siménfalvy Ágotával és Peller Annával. Utóbbi művésznő munkájával voltam a legjobban megelégedve, hiszen ő viccesen formálta meg, volt benne élet. Azonkívül korban Zsuzsihoz jobban illett és barátnőként jelenítette meg a karaktert, nem pedig anyáskodó társként. Nagyszerű párost alkottak Szabó P. Szilveszterrel. Janza Kata "Csakis az lesz hős" című dalban nyújtott hatalmas teljesítményt, ezt a jelenetet csak vele tudom elképzelni. Drámaibb volt, a hangja tökéletesen illett a zenéhez. Ezért ebből a szempontból kiemelem őt. Viszont Peller Anna alakítása meggyőzőbb volt nekem.
Pfeiffer: A titokzatos férfi, aki a bábos, inasával együtt nyomon követik Rudolf életét, mindenhol jelen vannak. Pfeiffer képezi a történet keretét, ő a mesélő. Láttam Bereczki Zoltánnal és Szilivel, de egyértelműbb, Szilit hozom ki győztesnek, ő jobb. Annyira más volt ez a figura, teljesen eltért a megszokott sötét Szilveszteres karakterektől (Halál, Collorado), ráadásul nem negatív szereplő a bábos. Pfeiffer nem valós személy, a darabban egy olyan személyiség volt, akit mindenki ismert (a zeneszerző talán a bécsi tereken "szobrozó" művészek alapján találta ki - sejtésem szerint) - élet és jókedv áradt belőle. Egy szokatlan Szabó P. Szilvesztert láthatott a közönség.
Taffee gróf: Ferenc József mindent látó szeme, aki Rudolfnak sok gondot okoz. Egy áskálódó, negatív karakter. Földes Tamás is jó volt, viszont hiányzik belőle a vonzó férfias külső, ezért jobban kitűnik a második szereposztás grófja, Homonnay Zsolt. Mesteri, a tökéletes gonosz lelkű férfi, aki azt hiszi mindenkit dróton tud rángatni, valódi politikus alkat. A darabból megtudhatjuk például, hogy ő egy felkapaszkodott, tehát rangját nem örökölte, hanem vásárolta. Ármánykodik, vagy ő vagy beosztottjai mindig Rudolf nyomában vannak. Emellett egy vonzó, sármos férfi, ezért jobban elhiszem, hogy egykor Larisch grófnő fejét elcsavarta.
Ferenc József: a "székrengető" Németh Attila és az "idősebb" F.J.-t alakító Jantyik Csaba közül, az utóbbit hirdetem ki győztesnek. Egy: mert korban Rudolfhoz jobban illik. Kettő: nem rajongók Németh Attiláért, nem volt jó a szerepben sem (vele is láttam - nem ítélkezem csak úgy látatlanul). Mind tudjuk Ferenc József és Rudolf kapcsolata nem volt felhőtlen...egyes hiedelmek szerint, ő volt saját fiának "gyilkosa". A darabban többször, a közös jeleneteknél láthatjuk, hogy mindkettejüknek más-más véleménye, illetve nézete van bizonyos dolgok tekintetében, pl.: az ország hadi felszereltségét tekintve. Ferenc József csak azokat a híreket olvassa, amit a hivatalnokai kijelöltek számára, ezt Rudolf a szemére veti. Az apa inkább a németországi uralkodó elképzeléseit támogatja a hadban és kormányzásban - és örülne, ha fia is hasonlóan gondolkodna és egyetértene vele a fia a politikában. Ám Rudolf szabad szellemű jellem, apjával heves vitákat folytat, ő egy békésebb világra vágyik, hol nincs szükség fegyverekre, illetve olyan szabályozások nincsenek, amelyek az embereket rabbá tennék. Ferenc József sajnálja, hogy fia felnőtt, és véleménye eltér az övétől. Beszélgetésüket Taffee gróf szakítja félbe, Rudolf nem akar a férfivel egy légtérben maradni, így távozik, de még odaszúr apjának, hogy tárgyalópartnernek nevezi a grófot, akivel megbeszélheti az ország gondjait...
A trónörökös, amikor elvonul a világ elöl, lakosztályában kesereg, és egy olyan élet után áhítozik, amelyben nincsen Bécs, nincs rabság, nincs fájdalom, vágyódik az egyszerűbb emberek ügyes-bajos élete után..."Csak hétköznapi hős" szeretne lenni, ám ez rangjából adódóan nem valósulhat meg. Az öngyilkosság gondolata ekkor fogalmazódik meg benne, többször szegezi önmaga ellen a fegyverét. Ám a bálon minden megváltozik, és hinni kezd az élet szépségében...
Stefánia: Polyák Lilla és Nádasdi Vera. Utóbbi színésznőt ez az előadás emelte ki az ismeretlenségből, sosem láttam még más darabokban, és lenyűgözött a hangja, innentől kezdve ő is a kedvencek közé került nálam. Polyák Lilla csak a sztriptízével vált érdekessé, bár a hangja sem volt rossz, hiszen itt alapvetően ordítani kell (amit általában a színpadon szokott tenni), mert a karakter megkívánja, hogy sírjon, rimánkodjon és veszekedjen a házasságán kívüli kapcsolatai miatt a címszereplővel. Stefánia, Rudolf feleségeként boldogtalan és megtört, hiszen férje idők óta nem érintkezett vele, ráadásul a férfi kalandjainak köszönhetően, meddővé vált.
A magyar grófok között nem igazán volt módosítás, tehát többségében egy ember alakította: Lónyai grófot (az árulót) Pálfalvy Péter, Andrássy grófot György-Rózsa Sándor, míg Kerényi Miklós Máté, Károly Istvánt jelenítette meg. A magyar vonatkozású jelenetek is kifejezetten jól sikerültek. Megjelent a színen a magyar zászló, illetve a magyar tánc is. A magyar delegáció két alkalommal feltűnik a színen egy titkos búvóhelyen tartják a találkozókat, szervező mindkét alkalommal a zsidó újságíró. Annak a lapnak a tulajdonosa, amely leközlik Rudolf írásait (természetesen álnév alatt), amelyben apját és segítőjét, Taffee-t éles hangon bírálja. Az első összejövetel alkalmával melegen üdvözli a két ismert magyart, Andrássyt és Károly Istvánt, majd megtorpan, amikor a harmadik személlyel találkozik, Lónyaival, mivel ismeretlen, és nem tudja bízhat-e benne. A többiek megnyugtatják, így a kétségei hamar eloszlanak, vele is kezet fog. Lónyai az, aki mindig határozottan, ámbár a sötétben megbújva erősíti a koronaherceget, azaz a jelentősége mindig abban bontakozik ki, amikor Rudolf határozatlan. Lónyai szokta általában a magyar jeleneteket zárni. Minden alkalommal ő tartja ki a hangot, és a hercegre próbál hatni, hogy a vesztébe sodorja...1. megjelenésnél így fejezi be a dalt: "Nem mondhatja, hogy neeem...", illetve 2. megjelenésekor eképpen: "Mondja apjának neeem"...Mindeközben a többiekkel együtt hátrál a színpad hátsó felébe, a társai biztatják Rudolfot, hogy az ő pártjukat fogja, Magyarország önálló királyság legyen, ne létezzen tovább a Monarchia árnyékában. A második alkalommal Rudolf döntést hoz az ügyben, és kész a magyarok mellett kiállni. Hogy bizonyítsa, nem a levegőbe beszél egy díszdobozt ad a magyaroknak, konkrétabban Lónyi kezébe. A doboz, amely egyértelműen bizonyítja, hogy Rudolf tulajdona (rajta a monogramja "R"), a benne lévő dokumentumok igazolják a koronaherceg árulását a Monarchiával (és nem végső soron apjával) szemben. Nem is kell mondanom, a darab vége felé közeledve ez a bizonyíték Ferenc József kezébe kerül, aki ezek után mélységesen csalódott fiában és kijelenti: "Nem vagy méltó rá, hogy a fiam légy!"
Az előadás legdrámaibb jelentével folytatom, ami Rudolf elkerülhetetlen sorsát mutatja be, az egyik szereplő szemén keresztül... A koronaherceg tömeghez intézett beszédét követően egy nő kiválik a tömegből. Mélyzöld selyemruhát visel, fekete boleróval. Mélységes szomorúság, bánat ül ki az arcára, belekezd a jóslat elbeszélésébe. A nő, nem más, mint Larisch grófnő, aki Rudolf unokatestvére. Útja során találkozik Pfeiffer-rel, aki szintén egykedvű, és lehangolt, átérzi a nő keserűségét. Larisch egy jövendőmondó kártyát kér a férfitól. Szokásához híven, elteszi a pénzt, "tündérport" szór, majd leszakít a bábja segítségével egy kártyát, átnyújtja a nőnek. Elrendezi a bábjait, majd távozik a színről. A grófnő egyedül marad a gondolataival. Dalában bizakodóan beszél Rudolfról, de közben előrevetíti, hogy az út, amit a férfi választott nem akadálymentes, sőt biztosan végzetes lehet számára. A zenekari árok fölött kialakított kis sétányon lépked, a háta mögött függöny takarja a színpadot, míg az elborzasztó jövőképhez nem ér el a dalban. Ekkor válik a látomás valósággá - a függönyt széthúzzák és a szemünk elé tárul egy halotti menet. Az összegyűlt tömeg egy eltávozott lelket kísér végső útjára, a koporsó körül gyertyát tartok emberek sokasága látható. Amint előtérbe kerül a koporsó, a tömeg körülállja, és ekkor kiválik közölük két személy: Erzsébet királyné és Ferenc József. Míg az előbbi fájdalmak közepette a sírhoz lép és megtörten letérdel mellé, addig a szigorú apa a távolból siratja fiát. Larisch, Erzsébet elé lép és vigaszt próbál belé önteni...majd a gyászolók távoznak és a nő egyedül marad a színpadon a gondolataival "Szerelmes bolond, csakis az lesz hős!". Szerintem ez a legmegrázóbb jelenet.
Rudolf és Mary Vetsera haláláról szintén érdemes még írni pár gondolatot. A darabban az Dimenziók báljában járják el utolsó táncukat, mindenki szeme láttára. Majd a sokaságból kiemelkednek (a híd-szerű gépezettel), ott állnak, egymagukban, Rudolf kezében a pisztoly. És felhangzik a közös, fogadalmi daluk "Szerelem kell és semmi más", közben a tömegből felemelkedik mindenki, akik, ismerték őket: Ferenc József, Taffee gróf, Stefánia, stb. Főként azok, akik ellenezték és nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat. A párra tekintenek, majd kezüket magasba emelve, hárító mozdulatot tesznek, és hátat fordítanak nekik. A dal utolsó sora nem hangzik el, két pisztolydördülés véget vett a lírai jelenetnek, Rudolf és Mary holtan esnek össze, mindketten a hídnak egy-egy "pillérére". A legszebb és egyben legszívszomorítóbb, amikor a pillérek szétválnak, de ők utolsó pillanatig egymás kezét fogják, míg a szétszakítás már elkerülhetetlennek bizonyul, ekkor eleresztik egymás kezét. A történetet Pfeiffer zárja le, a kezdéskor még önmaga is bizakodó és a látogatókat csábítja Bécsbe, úgy a befejezésnél távozásra hívja fel a figyelmet. Pfeiffer gondolataival zárul az est.
A Bemutatóra még nagyon is emlékszem, nagyon magával ragadott a történet, a színészek játéka, az érzelmek. Sokszor megkönnyeztem. Tapsrendnél csináltam egy képet, de rám szóltak, hogy nem szabad, holott az előadás már véget ért...gonoszság... A lényeg, hogy még öt előadáson keresztül megcsodálhattam a darabot. Nagyon nagy kedvenc.
Későbbi események a Rudolffal musicallel kapcsolatban, miután a színház repertoárjából lekerült:
- amikor az operettesek felléptek a Lánchídnál vagy a Broadway ünnepségen a dalokkal, legutóbb 2013 őszén, az ifjoncok énekelték az ismert dallamokat.
Frank
Wildhorn amerikai zeneszerző álmodta meg ezt a darabot. Amerika után,
Magyarországon, Budapesten mutatták be elsőként Európában. Sajnos, nem
maradt nálunk sokáig. Az utolsó előadást követően a darab Pécsre került, az ottani színházban kb. egy vagy két évad erejéig repertoáron tartották. A
vidéki színészek mellett a fővárosiak közül is volt kettő, akik a két
főszerepet alakították (Budapesten együtt sosem), Mészáros Árpád Zsolt
és Vágó Dettike. Ez a változat modern volt, borzalmas. Hasonlóan
szörnyűre sikeredett ez, mint az osztrák előadás (aminek a bemutatója megelőzte a pécsit), ahol a Práter-beli
jelenetben Rudolf és Mary görkorcsolyáznak.... Korba egyáltalán nem illik
bele, sőt hülyeségnek tartom, abszolúte nem odavalónak... Jelmezek itt-ott jól voltak elkészítve, de míg Pécsett az operettszínházi előadást mutatták be, csak kissé - számomra - elcsépeltebb felfogásban, addig a bécsi változatban Pfeiffert kiírták a darabból. Rudolf és Mary Vetsera halálával ér véget a darab, nincs benne lezárás, prológus.
A budapesti előadás viszont fenomenális volt, szép és rettenetesen hiááányzik...:'(
Az előadásról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/rudolf/32/4
Rudolf musicallel kapcsolatos tudásotokat ezen a linken keresztül tesztelhetitek: http://kvizpart.hu/gyorskviz/gyk.kviz?gykid=37517
A darabbal foglalkozó oldalak:
- http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/hirek/rudolf_%E2%80%93_az_utolso_csok
- http://gportal.hu/gindex.php?prt=303249
- http://rudolfmusical.gportal.hu/gindex.php?pg=11013374&nid=1955764
- http://www.musicalmagazin.hu/rudolf--a-musical-utja-becsig!-149
- http://nol.hu/archivum/archiv-405236-216776
Kedvenc dalaim linkje:
Érdekességek:
- http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20150201-mayerling-rudolf-foherceg-osztrak-magyar-monarchia.html
- http://www.erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=6631&cikk_id=7696
A könyv, amely a darab alapját jelentheti:
Nincs biztos támpontom, de úgy vélem, hogy Claude Anet: Mayerling című könyve alapján íródott az előadás. Folyamatos olvasás közben, szembekerültek ugyanazon motívumok, amik a darabban összefüggtek. Leginkább Mary Rudolf iránt tanúsított végtelen rajongása lehet számunkra ismerős. A könyv jól ábrázolja a politikai hátteret, a különféle nézőpontokat. Képet kaphatunk a nagy Habsburg Birodalom uralkodójának meglátásairól, általa vallott eszmékről, amivel a fia, – akiről a történet szól, – nagyon nem ért egyet. Megismerhettem Rudolf „beteges” jellemét, Mary gyermeki fellángolását és odaadását. A mai napig persze még mindig nem tisztázott, hogy mi is történt azon a tragikus napon. Rejtély, rejtély hátán. Jó lenne egyszer fényt deríteni az igazságra!
Újabb infok szerint - Frederic Morton: Az utolsó keringő - a probléma csak az, hogy sehol sem található a könyv...:
Ódákat zengtem róla, íme a magyar, budapesti előadás felvétele:
A német nyelvű változat első és második felvonása (az osztrák verzió nem maradt sokáig, de állítólag készült belőle hivatalos DVD is; modern rendezés, jelmez egyszerűbb és a díszlet a jelen és múlt ötvözete):
Az egyik legjobban sikeredett film (osztrák film)
1956-os film, a címe: Rudolf koronaherceg utolsó szerelme:
Egyéb linkek, rajongói összeállítások (benne az osztrák hivatalos lap, amely arról tájékoztat, hol lett bemutatva a történet):
- http://www.musicalvienna.at/index.php/de/rudolf_international
- http://vk.com/wall-39402341?own=1&offset=200
- https://vk.com/wall-57234528
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése