2014. június 4., szerda

Love Never Dies


A Szerelem örök vagyis Love Never Dies



Az Operaház Fantomja a szívügyem. Örök kedvencemmé avattam első pillanattól fogva. A vele kapcsolatos honlapok felkutatása, illetve bármi, ami a darabhoz fűződik érdekel. Így, mikor megtudtam Webber elkészült az előadás folytatásával, adtam neki egy esélyt, hogy bizonyítson. Eléggé vicces dolgok előzték meg a Fantom2, azaz a Love Never Dies színpadra vitelét. Mi volt ez a vicces dolog? Nos, Webber macska-kedvelő ember, és otthonában már javában elkezdte írni a folytatást, az elektronikus zongoráján minden hangot elmentett, és mikor nem tartózkodott bent dolgozószobájában, a macska egész egyszerűen rálépett a törlés gombra, kárba veszett az eddigi munkája, mindent kezdhetett elölről... ez ám a pech...

A folyatást már hosszú idő óta tervezte, de egyszerűen nem jutott vele sosem dűlőre, és ne feledjük az igaz mondást, egy elsőre sikeres darabot egy következő rész nem múlhatja felül - legalábbis a legtöbb esetben így van. Webber nem törődve ezzel, írt és írt, mígnem elkészült az előadás zenei anyagával, szöveggel, történettel. A zeneszerző azt hangoztatta, hogy most már a fantomnak nem szabad egyedül maradnia... és 2010-ben Londonban színpadra került. A legelső tervek szerint egyszerre három (London, Tokió és Melbourne) helyen mutatták volna be, de ez végül szintén nem valósult meg, csak a londoni produkció, aminek a hangfelvételét még aznap piacra dobták. Elkértem magamat az óráról, képes voltam elszökni miatta. Enyje-benye, rossz kislány! :)


A lemezt hallgatva, rájöttem, hogy tulajdonképpen szép dallamok sikerültek, kellemes, jó hallgatni, és a szöveget illetően pár rejtélyesebb dologra is fény derült...

Love Never Dies nem igazán közelíti meg Az operaház fantomja színvonalát se mondandójában, se zeneileg – viszont érdemes azért megnézni, mert szép gondolatokat tartalmaz az elmúlással kapcsolatban és van benne pár csodaszép dal.

Amikor még csak a történetet olvastam, nem győztem ledöbbenni rajta... Aztán láttam a melbourne-i változatot, a Viva La Musical színházi előadásokkal foglalkozó portálnak köszönhetően, akik az Aréna Plázában vetítést rendeztek, elfogadtam ugyan az előadást, de szívembe zárni nem tudtam, mint az elsőt. Talán ha egyszer, a magyar változatban is megalkotásra fog kerülni, talán jobban megkedvelem. Az az igazság inkább maradok a Fantomnál, a második részben mindenki olyan letargikus, megkeseredett, senki sem elégedett az életével. Van, aki siratja a múltat, van, aki igyekszik jól teljesíteni, hogy egyvalakinek az elismerését kivívja, de az még figyelemre sem méltatja, így nem csoda, hogy tragikusan végződik eme történet. Van olyan, aki nagy jólétében nem tudott mit kezdeni magával, leitta magát a sárgaföldig és elkártyázta a vagyonának nagy részét. Van, aki továbbra is olyan, mint volt, egy naiva, aki már felnőtt nővé érett, de továbbra is döntésképtelen az életében nagyobb szerepet játszó férfiak közül.




A londoni produkció (West End 2010-2011, Premier 2010 március 9-én volt, utolsó előadást pedig 2011 augusztus 27-én tartották) eléggé gyatrára sikeredett, holott nekem tetszettek az egyes megoldások, viszont hangok szempontjából az eddigiek közül a legtökéletesebb volt, mindenképpen. Ami rossz volt, például díszlet tekintetében, Christine-ék lakosztálya nagyon megnyert magának, egy monumentális női alakzat, akinek haját tépi a szél, kissé meghajlott testtartásban, fehéres színben megalkotott erkély. A többi valóban nem volt elfogadható vagy lenyűgöző. A jelmeznél nagyon visszafogta magát a tervező, talán az egyszerűség azt is hivatott volt illusztrálni, hogy Christine és Raoul mennyire elszegényedtek. Egyik jelmeze, amikor a kikötőben pillantjuk meg első alkalommal Christine-t és családját, a ruha előkelőbbnek mondható - végül is egy sereg fotográfus és firkász várja őket, fő, hogy kinézzenek valahogy. Christine gyermeki báját elveszítette, szép ruhái nem igazán akadnak, még ami úgy elfogadható az a hálóköntöse, az szép. De még a nagy ária alatt viselt jelmeze sem kimagasló. Férfiaknál Raoul-t gyakran fehérben lehet látni. A Fantom vagy szokásos öltönyét viseli vagy kigombolt ingben a lakosztályában láthatjuk komponálás közben. Zeneileg és játék szempontjából is ez az előadás jobban megérintett, mint a későbbi melbourne-i változat. Ramin Karimloo alakította a Fantomot és Sierra Bogess Christine-t. A kettejük párosát nagyon szeretem, imádnivalóak. Az életben is szerintem összeillenének, de csak kollégák és barátok. Gyakran lehet látni tőlük vicces képeket a közösségi oldalakon. Ramin nagyon szereti Sierra-t és ez kölcsönös is, együtt bolondoznak, énekelgetnek, Ramin úgy nyilatkozott, hogy olyanok ők ketten, mint egy szerető testvérpár. A 25 éves jubileumi műsorban ők alakították a főszerepeket kimagasló minőségben.


 
     

                                                         
Melbourne Fantom2 (Csak 2011-ben, Premier 2011 május 21., majd átették Sidney-be és 2012 április 1-ig játszották): Ez az előadás teljes szerzői jogokkal követendő példa, nagyobb sikert (teljesen jogosan) ért el, ebből készült DVD felvétel, amit egy vetítés alkalmával megcsodálhattunk 2012-ben. Anna o'Byrne alakította Christine-t, míg Ben Lewis játszotta a Fantom szerepét. Ők is hasonlóan jók voltak. Ámbár Anna felfogása, miszerint ő Raoul-t választaná, nem tetszik, ezért a nőért való rajongásom minimálisabb... Díszlet színpompásabb, nagyon jól lett kitalálva, a cirkuszt teljes egészében megjeleníti. Feltűnik a maszk is, mint díszletelem. A Fantom furcsa világába való betekintés a különlegesebbnél különlegesebb karakterek megjelenését idézi, amit Gusztávnak megmutat. Kiemelt kedvencem nincs.

Jelmez tekintetében már nem vagyok elfogult, itt minden színes, pont olyan, mint egy cirkuszban. A legkedvesebb, és amit rögtön megszerettem, az Christine kék páva jelmeze volt, amit a nagy ária eléneklése alatt viselt, csodaszép és egy mestermű. Meg jelmezei is igen aranyosak, amiben először megjelenik, az a  kedvencem. Sajnos, pont az utolsó jelenetben, ahol megtörténik a tragédia, ott nem olyan szép a jelmeze. Ezért részesítem előnyben a londoni ruháját, egy fekete egyrészest, a nyakán viselt piros sállal, kibontott, szénakazal szőke hajjal. Összességében, azért meg vagyok elégedve.




Non replica, Koppenhága (2012-2013 között játszották, Premier 2012 október 24-én, az utolsó alkalmat 2013 április 21-én tartották): Nagyon, de nagyon tetszettek az előadásról publikált képek, kiváltképpen egy, amelyen Christine és a Fantom szerepeltek, az áriát követően Christine a férfi nyakába "ugrik". Itt az ölelést megelőző pillanatot láthatjuk, a háttér telis tele gyertyákkal. A Fantom öltönyt visel, míg Christine egy japán kimonót. A jelmez és díszlet lenyűgöző, talán itt a legszebb és legérdekesebb. Ez egy non replika változat, de egyes vonásokban a londoni produkció egyszerűségét tükrözi vissza. A főszerepet Tomas Ambt Kofod és Bo Kristian Jensen (Fantomok) és Christine-t a dán szoprán, Louise Fribo alakította. A Fantom nekem egy kicsit idősebbnek tűnik, talán életszerűbb ez a változat, mivel a másik két verzióban alig vagy egyáltalán nem öregedett a főszereplő, ezzel szemben Christine igen. A koppenhágai felfogásban mindketten reálisan idősebbek már. A következő felvételen megmutatják a színházban, hogyan zajlottak a felkészülések, némi kulisszatitkokba nyerhetünk bepillantást, Det Ny Theatre: LND
Még több felvétel: Promo ; Híradás a darabról ;És egy dal - Holdtalan éjszaka






Koncert Fantom2 Bécs (2013 október 18-án volt a bemutató, pár előadást ért meg a produkció): nem tetszett, ahogy elő volt adva, tény, hogy koncert, de a fantom nem volt Fantom, a rendezés állítólag szerzői jogokra hivatkozva, - nem viselhette az álarcot. Így csupán a képzeletünkre hagyatkozhattunk, és az illúzió elvész, elmaradt a hatása, hiszen az egész előadás inkább egy hajdani szerelem újra lángolását érzékeltette, ahol a főszereplő semmilyen formában nem rút, legfeljebb csak kopasz. E  csekélységet leszámítva zeneileg szintén kimagasló szereplő gárdát tudtak összehozni: Drew Sarich (Fantom), Milica Jovanović (Christine), Julian Looman (Raoul), Barbara Obermeier (Meg Giry), Maya Hakvoort (Madame Giry), Leonid Sushon (Gustave). Nem volt különleges jelmez, de igyekeztek a cirkusz világát elhozni még ha koncert formájában is került terítékre az előadás. De egy jelmezt kiemelek, Madame Giry-ét hisz végre nem csak feketében láthatjuk, olyan bohóc-babának tűnhet most. A Fantom három szolgája három cilinderes lett, pozitív megint ez az elképzelés. A díszlet elhanyagolható. A zenéje viszont német nyelven is kedves. Az osztrák produkcióból egy kis ízelítő, a próbafolyamatokról, Ronacher Sitzprobe. Pluszban hoztam egy érdekességet, a koncertről felvételt, amelyben a viszontlátás örömteli és csókokban gazdag, tehát a produkcióról elmondható, hogy nagyszerűen érzelmesre sikeredett a korábbiakhoz képest.


A japán előadás Tokióban (2014-ben, 2014 márciusában tartották a premiert)  a melbourne-i "utánzata", pár kép erről is következzen. Minden részlet megegyezik az ausztrál produkcióval, díszlet, jelmez tekintetében. Masachika Ichimura és Takeshi Kaga a Fantomok, valamint Christine szerepében Megumi Hamada és Ayaka Hirahara. Számomra a Fantomok kissé túl öregnek látszanak, de tudjuk, hogy eltelt 10 hosszú év a két történet között és így elfogadható... A produkcióról is egy felvétel. - Érdekessége, hogy itt, ameddig a videó láttatni engedi, Christine a nagy áriát követően inkább megöleli a Fantomot, és nem szoros csókban forrnak össze. 

Fríss hír (2015. július 11.): Németországban készülődnek a bemutatóra, Hamburgban, ahogy lemegy Az Operaház Fantomja utolsó előadása is, rögtön érkezik a Love Nver Dies, a premiert 2015. október 15-én fogják tartani az Operettenhaus-ban. A szereplőgárdából egyelőre csak a Fantomot alakító színészt közölték, az izlandi származású Gardar Thor Cortes fogja az álarcos férfi történetét a továbbiakban tolmácsolni. További szereposztásokról majd írok, amint hallok róluk. :)

Összességében Webber Love Never Dies-járól

 Zenei világa: Nem vesztette el azt a bájt, ami az első darabnak meg volt, a zenéje egyedi, olykor vannak hasonlóságok, de csak átfedés, vagy inkább emlékeztető cím alatt... A duettek a legjobban kidolgozott munkák, közölük is kiemelendő: Beneath a Moonless sky (vagyis magyarul - Egy holdtalan éjszakán), illetve az Once upon another time (Egykor egy másik életben - szabadfordítás részemről).

A kedvencem az előbbiek mellett még a Fantom és Gusztáv közös duettje (Beauty underneath), ami eltér a megszokott kellemes, andalító dallamoktól, hiszen teret nyer a kissé rockosabb (mondhatnánk úgy is, hogy zúzosabb) hangzás. Az egyre fokozódó kíváncsiság érződik végig a zenében, mindinkább erőteljesebbé válik, egészen a dal lezárásig. A fiú mohón, mindig többet és többet akar látni a Fantom elképesztő világából. Ám, mikor a férfi azt hiszi, hogy a fiú nem fog megijedni rémarcától, nagyot téved. Gusztáv egy vérfagyasztó sikollyal zárja le kettejük énekét.

Hulljon a férgese, mondanánk magyarul az angol közmondást, ami a Devil take the Hindmost című kompozíciót takarja. A két férfi, Raoul és a Fantom egyezséget kötnek: ha Christine énekel, Raoul elhagyja a családját és visszatér Franciaországba. Ha Christine nem énekel, a Fantom minden tartozásukat kifizeti és szabadon távozhatnak. Az alku megköttetett, a Fantom előnyben érzi magát, mert tudomást szerzett egy bizonyos fontos titokról.

Christine és az egykori Angyal közös duettje a főcímdal eléneklését követően igazán megható, csókkal zárják a jelenetet.

Amit nehezen tudtam elviselni, hogy Meg Giry-t egyszerűen kiforgatták önmagából. Egy egyszerű, bájos, tehetséges balerina háttérbe szorul barátnője által, aki szopráncsillag lesz. Neki nincs mestere, aki pártfogója lenne, hiszen az anyjától sem kapta meg soha a kellő figyelmet, egyedül kell megmásznia az őrült magasságokat... de a rossz utat választotta. Két szám kiemelkedik az ő előadásában: Bathing Beauty és az Only for you! - Minden tettével csakis a Fantomot szolgálja, szeretné, ha elismerésben részesítené... Ám, a férfi nagyban tesz rá, folyton csak a Christine így, Christine úgy.... ez olyan irritáló...grrrr.... folyton nyavalyog, hogy mennyire hiányzik neki a lány! Amikor volt lehetősége megtartani magának, nem tette, hiszen elszalasztotta a saját buta felfogása miatt... Félt a visszautasítástól... Más körülmények között sosem szidnám a Fantomot, de rettenetesen "felhúz" és főként zavar, hogy Meg-et ennyire semmibe veszi és egy múltbeli nőt sirat! Meg is van olyan értékes, mint Christine. Vele vigasztalódhatott volna, de nem tette... Lépjen túl rajta, alkosson és segítse azokat, akik éveken keresztül őt szerették.... Az ilyen nyafizós viselkedés miatt a második részt semmiképpen nem tudom elfogadni és szeretni, zeneileg viszont kifogástalan!

Amikor hallgattam a dalokat, fejben fordítgattam, olyan jó kis történet bontakozott ki, pl. megtudhattuk, hogy Christine visszament a Fantomhoz, pont az esküvője előtti estén... vagy például olyan szomorú tényről is tájékoztatva leszünk, miként kereste meg Madame Giry és Meg Giry a Fantom vidámparkjára az anyagiakat... Nagyon sok részletből következtethető a történetben zajló események értelme. Sajnos, a vége nem úgy alakul, ahogy a rajongók többsége szeretné, de úgy gondolom, valóban nem lehet másképpen vége ennek az előadásnak. Sajnálatos, de így van rendjén.. bár én jobban örültem volna, ha meg sem kísérli a folytatást Webber... Bár nálunk biztosan nem rontotta le az első előadás színvonalát (több okból kifolyólag is), de egyes dalok már magyarul is hallhatóak.

Az előadás utóélete: Webber első próbálkozása az LND-vel nem aratott osztatlan sikert, a londoni nem érte el az egy éves játszást sem. Hamar kikerült a színházból, ellenben a melbourne-i produkció tarolt és immáron az lett a kötelezően lemásolható előadás minden nemzet számára, aki a folytatást is megszeretné szerezni, ha csak nem gondolkodik non replikában, mint Koppenhága, ahol egy igazi remekműt alkottak, vagy egy koncert jellegűbb osztrák változat, ahol a Fantom kopasz volt, ráadásul nem viselt álarcot. A szereplők mindvégig ugyanazt az egy ruhát viselték, viszont német nyelven volt hallható és szépen szólt a zenéje, de a szereplők nem tetszettek... Japánban már a melbourne-i változatot láthatja a közönség.

A videó a londoni produkciót rögzítette. Ramin Karimloo és Sierra Boggess előadásában hallhatjuk a "Beneath a Moonless Sky" és az "Once upon another day".


 
Magyar vonatkozásban: 
Ha a koncert változat megvalósulna, örülnék neki, de ha ezt a darabot mégsem hozzák el, cseppet sem szomorkodnék miatta. Még is elgondolkozhatunk kik lehetnének a folytatásban kifejezetten érdekesek.

A Fantom szerepében nem lehet kérdés, a jelenlegiek közül Csengeri Attila és Posta Victor, illetve lehetne még valakit harmadiknak választani, talán Miller Zoltánt, bár nem szeretem őt, de kénytelen vagyok ezt a döntést hozni, mivel Sasvári - sajnos valljuk be - hiába ő játssza a leghitelesebben a Fantomot, mégis hangilag már nem bírná énekelni. 

Christine Daaé, Raoul vikomt feleségeként, a három jelenlegi Christine közül mindhárom esélyes a folytatásban szereplő idősebb énekesnő megjelenítésére. Fonyó Barbarának és Krassy Renátának már van gyermeke, ezért nekik biztosan nem okozna gondot a szerepformálás, illetve a "jövendőbeli anyuka", Mahó Andi is biztosan tündéri édesanya lenne, hisz Mary Poppins-ként is remekelt.

Raoul, vikomt: Homonnay Zsolt - belőle ki tudom nézni a részeges, olykor hangoskodóbb férfit, Bot Gábor és Magyar Bálint szerényebbek. Miller is lehetne még opció. Ámbár gondolkodom egy Nagy Sándoron is, illetve Simon Kornélon. A folytatásban Raoul figurája jobban kibontakozik, van saját szólója, ami az első, operaházban játszódó darabban nincs, csak a duettekben és a triókban szerepel. 

Madame Giry: Bajza Viktória és Bencze Ilona - Annyira elfajult ez a karakter, inkább az eredeti fantom, a külföldi "továbbfejlesztésének" tekinthető a Love Never Dies-os asszony. A magyar Giry mindig kedvesebb és szerethetőbb. Ide, egy sokkalta negatívabb színészre lenne szükség vagy talán az anyuka karakterét kéne átgondolni...

Meg Giry: ezt is nagyon nehéz elképzelni magyarul. A második részben teljesen kifordul önmagából... Még gondolkozom kit lehetne jelölni...talán a régiek közül, hogy legyen egyszer negatív, holott, imádom őt, nagyon: Ladinek Judit. Róla eltudnám képzelni, hogy haragos és dühös, amiért elhanyagolták, és eltaszították. Judit volt az első Meg Giry. Még a fiatalabb színészek közül Simon Boglárka vagy Trecskó Zsófia alkalmas lehetne.

Fleck, Squelch, Dr. Gengl: ezek nagyon elvont figurák, hiányoztak az igazgatók a folytatásból, és őket kellett valamilyen fura szerzetekkel helyettesíteni. Nem tudok megnevezni embert rájuk...

Gusztáv: utálom, hogy ezt a hülye nevet találták ki neki...grrr.... amúgy a fiúgyermek szereplők a Mary Poppins előadásból alkalmasak lennének a szerepkör megformálására.

Magyar oldalról viszont elkezdődtek bizonyos dallamok anyanyelvünkre való fordítása, ezek között, szemezgettem Nektek egy kicsit, a Fantom szólója, a legismertebb és a legelső szám volt, amit meghallgathattunk a darabból, Ramin Karimloo interpretálásában.

Most két magyar színművészünk előadásában is hallgathatjuk.
Egyházi Géza illetve jelenlegi nagyszerű Raoul-unk felfogásában, Bot Gábor,  valamint Serbán Attila is megénekelte, a tavalyi Musical plusz-on.

A Fantom és Gusztáv közös duettje is meg lett énekelve, előadók: Egyházi Géza és Pál Dániel .
Ugyanez a duett Feke Pál és Patkós Márton előadásában, majd a főcímdal az első Fantomból, Füredi Nikolett társul Palihoz.


Nem tudom, hogy várható lesz e idehaza is a folytatás, voltak utalások, hogy lesz, aztán ellenvélemény is, nem... Meglátjuk. Egyelőre jó a zenéjét is hallgatni. :)


A blogomból pár érdekesség a darabbal kapcsolatban:

Bejegyezte: dátum:
Címkék: , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)