Vidd a lelkem te kép! Tündér herceg, gyilkos herceg!

Azt hittem a Szentivánéji álomnál nincsen lejjebb...de úgy tűnik, ismét tévedtem!

Időpont: 2018. febr. 27. 19.00-21.35

Helyszín: Kálmán Imre Teátrum (Nagymező utca)

Előadás: Oscar Wilde Dorian Gray arcmása

Rendező: Réthly Attila (bemutató ideje 2018. januárban)

Műfaj és nyelvezet: musical magyar nyelven és angol felirattal

Link:http://www.operett.hu/musor/varkonyi-matyas-8211-gunar-braunke-8211-acs-janosdorian-gray/229/7597/13

Lehet, talán túlságosan is naiv vagyok, mert minden évben engedélyezem az Operettszínháznak, hogy visszahódítson a Madáchtól és az Operaháztól. Mégis minden évben kudarcot vall, és én egyre jobban úgy érzem, hogy a régi szeretetem a színház iránt fogyatkozni kezd. Minden évben új előadásokat hoznak, viszont olyan harmatgyengék, hogy nem igazán állják meg a helyüket a színpadon. Nem véletlen, hogy csak a legerősebbek maradtak, pl. Rómeó és Júlia. Megunhatatlannak mondhatnánk. De, aki látta az eredeti magyar csapattal, nem vágyódik a fiatal társaságra. Elismerem, természetesen ők is jók lehetnek, de már nem ugyanolyan az a darab nekem, mint régen... Lépjünk ezen túl! Vágyakoztam megnézni az Ének az esőbent. De nem tettem meg, mivel unalmasnak tekintették a színházba járok, nekem személy szerint nem hiányzik, hogy Lina énekeljen a repedt fazék hangján. A Notre Dame-i toronyőr is vonzónak tűnhetett volna, de ott meg feltűnt, hogy Vágó Zsuzsi (kedvenc színésznőm az Operettben) kőszörnynek lett beállítva, ami, ha a mesét követik, egyáltalán nem reális, hiszen hímnemű volt mind a három figura... Sok ellenpontot lehetne felsorolni, de most nem teszem meg. Ellenben itt van egy darab, amiről szólni kell...

Ha akarsz 2 és fél órán át szenvedni? Dorian Gray. Ha akarsz szart nézni a színházban? Dorian Gray. Ha kurvák könnyed táncmozdulatait tanulmányoznád? Dorian Gray. Ha akarsz otromba viselkedést,  folytonos kiabálást, csúnya beszédet hallani? Dorian Gray. Leszbikus nőket verő primadonnák énekét hallgatnád? Dorian Gray. És ha nem utolsó sorban semmilyen dallamvilágot kiokádó előadást akarsz megnézni és elszörnyedni a karakterek tragikus végén? Neked szánták Dorian Gary-t!

Ez a darab a végletekig unalmas volt, csak időnként láttam fénysugarat, amit próbáltam elragadni, erre a következő pillanatban, behúzták lazán a függönyt... Köszi!

Nagyon nehezen türtőztettem magam, nehogy az órámra nézzek, amit akkor szoktam, ha nagyon unok már egy előadást... itt ez volt a helyzet...

Amikor megtudtam, musical készül belőle. Megakartam nézni, tudtam, hogy ezt látnom kell. Miért is? Pár évvel korábban olvastam a művet. A téma felvetése tetszett: ha készülne rólunk egy portré és az öregedne helyettünk - mit szólnánk egy ilyen festményhez, tudáshoz?

Dorian Gray történetet Oscar Wilde írta meg, aki nyíltan vállalta másságát. A könyvben ez a tudat erősen dominál, jelen van és a karaktereken keresztül átélhetjük.

Saját képek

Az Operettszínház felül lehet megközelíteni a Kálmán Teátrumot, ez a kávézója

A történet
Londonban járunk egy festőműhelyben, ahol egy művész, Basil dolgozik új munkáján, amit egy elegáns és finom fiatalemberről mintázott. A festményből sugárzik a tökéletesség, egy fiatal ifjú néz vissza. Dorian, akiről a képet mintázta a művész, nem akar sosem megöregedni, ezért arra kéri az Istent, hogy ne öregedjen meg soha, a festmény vegye el a lelkét és cserébe, hadd maradjon örökké fiatal.

A műhelybe ellátogat a festő barátja, lord Henry, aki reméli személyes találkozóra is sor kerülhet, közte és a fiú között. Miután szimpátia kialakul közöttük, a lord gyakran elhívja Dorian-t különböző szórakozóhelyekre, többek között a színházba. Itt ismerkedik meg, egy ígéretes tehetséggel, Sybill-el, akibe első látásra beleszeret. Természetesen, az érzés viszonzottá válik,  sőt eljegyzésre is sor kerül (kádas jelent - fény-árnyékjáték, ha a nőt világították meg, tátogott és férfi hangon szólalt meg; ha a férfit világították meg és tátogott a nő hangján tette ezt), ugyanakkor a lány tehetségét, a boldogság elhomályosítja, és csúfos kudarcot vall (elfelejti a szöveget, hiába próbálja az igazgató segíteni) a nagy közönség előtti szereplésével, mivel elfelejti a szöveget. A színházigazgató évekkel később mozgóárusítóként érkezik vissza a történetbe, de ez volt az első sorscsapás a karrierje tönkretételéhez. Sybill anyjának örömmel mesél új szerelméről, de a szülője félti a csalódástól, ráadásul a kapcsolatot nem támogatja a lány fivére sem. Sybill csúfos kudarcát követően - mivel delíriumban ég Dorian miatt - nem ismeri fel kényes helyzetét a színpadon, ugyanekkor döbben rá a fiú, hogy Sybill-be csak bálványt képzelt, nem is olyan különleges, ezért elhagyja. A szerelmi bánatot nem képes elviselni a színésznő, fájdalmában véget vet az életének (felvágja az ereit). Dorian hosszú ideig nem foglalkozik a bánattal, csak akkor döbben rá tettére, amikor a festőt elküldi a p*csába...szó szerinti idézés.

Ezután berendezkedik a léha életstílusra, szoknya és nadrágvadász lesz, minden szert kipróbál, több nővel fekszik le egyszerre.... évekkel később is így folytatja, ráadásul a lord annyira oda van érte, hogy a bordélyban rendezett (egyenesen a kádból instruálva) darabban megjelenik transzvesztitaként, elcsattan közöttük egy csók, bár Dorian-t ez nem hatja meg, sőt undorodik a férfitól. A lordnak megjelenik a brittek királynője, a látomását követen öngyilkosságot kísérel meg, de végül nem sikerül befejeznie, túl gyáva, hogy megtegye. Eközben a festő könyörög - nemcsak a megélhetésért az utcán, az egyik kurva beleköp a kalapjába, köszi! - de Dorian üdvösségéért is, szeretné, ha visszaadná a festményt, és ő is velük együtt öregedne, leszokna a könnyed életről... Dorian válasza nemleges, a Basil tönkre akarja tenni egy késsel a festményt, de a fiú gyorsabb nála, és hasba szúrja.

James, Sybill bátyja le akar számolni Doriannal, hiszen miatta halt meg szeretet húga, és az édesanyja, akinek megőrülését és halálát (elvágja a torkát) végig kellett néznie... James majdnem meghúzza ravaszt, de a rafinált "festmény-mágus" elhiteti vele, hogy ő túl fiatal ahhoz, hogy Sybill gyilkosa legyen, aki már 16 éve nincs közöttük. A majdnem végzetes bűnt - James megítélése - felismervén, a fiú önkezével vet véget az életének, lelövi magát....

Dorian végül megunja az életét, nem bírja elviselni a kísérteteket, akik nem hagyják élni az életét (Sybill; a meleg fiú, aki az esküvőjére készült, de miatta mégsem tette meg) tönkre teszi a festményt és életét veszti, utolsó pillanatokban érkezik Henry, hogy távol tartsa az alkotástól, de ez nem sikerül neki...

Szóval, eléggé sötét, eléggé groteszk, eléggé bordélyházban játszódós jelenetek vannak. Bizarr, az egyszer biztos. Életben ne nézzétek meg, ha jót akartok!

Szereposztás
Dorian Gray - Kocsis Dénes. Végül is a szerep illett hozzá. Esetleg Veréb Tamást még eltudnám képzelni, bár lehet az ő lelke nem olyan "romlott, mint Dénesé. Sok különlegességet nem találtam a játékában, csak a piramisba elküldés tetszett; meg amikor kérte a festményt, hogy öregedjen meg helyette. Az arcképnek a hangja nem mindig passzolt össze a kivetített képpel. Dénes folyton vetkőzött...annyira azért nem egy manöken alkat... gondolom ez Mészinek, alias Mészáros Árpád Zsoltnak állt volna jól, még fiatalabb korában. Azt hiszem akkor nem is fértünk volna be a Teátrumba! Jah, és ne felejtsem el, Dénes még a fenekét is megmutatta a közönségnek és talán Basilnek vagy Henrynek...

Lord Henry - Homonnay Zsolt. Hogy is kezdjem? Imádom Homonnay-t, de kiütötte nálam a biztosítékot, amikor transzvesztitaként bevonult a színpadon, nem ismertem meg, csak miután megszólalt... nagy átalakulás. A csók fura volt...

Basil, a festő - Csengeri Attila. Hogy találta meg ez a szerep? Legalább annyira nem adta elő buzisan magát, mint a Homonnay... Időnként azért észrevettem a Fantomjára jellemző mozdulatokat, főleg a visszautasításoknál ismertem fel.

A három fő karakternek együtt kellett volna mozognia, több közös szerepeltetés, bár együtt jártak színházba, a festőműhelybe, nekem mégis több ilyen jelenetek kellettek volna bele.

Sybill - Gubik Petra. Az est nagy felfedezettje számomra ez a lány volt. Rühelltem, nagyon rühelltem, mert Polyák Lilla utód- énekelni nem tud, csak mindenkit túlordítani. Az nem művészet. De itt, ez a lány megmutatta, hogy többet ér és fantasztikus színészi teljesítményt nyújtott, szép hang, átható játék, a kezdeti örömtől - a megélt szerelemen át, a világra csodálkozón tekintésen túl és az elhagyatottság érzéséig, a palettáját bemutatta. Katarzis volt ez a lány!

Sybill anyja - Janza Kata. Nincs nagy szerepe, de a megőrülése elszomorított... nagyon szerette a lányát és azt hitte babkocsiban van a gyermeke...

Dallamsulykolás: folyton visszatért a cím...tehát a Dorian Gray - vészjósló ábrázattal, levitt hangsúllyal kiegészülve...

Jelmez: Hétköznapi, igyekezték azért belecsempészni az 1800-as évek közepének londoni, divatos ruházatait.

És a jelmezek hibái: Már abból kikövetkeztethető, ha egy színész fedetlen karokkal érkezik, csak csuklóin látható egy-egy gyolcs, ami tudjuk miért van ott... naná, hogy azért! Hogy az ereit felvágja! Az anyukánál kevésbé volt látványos a gyilkosság, pusztán elvágta a nyakát és ott véletlenül volt egy nyakpánt...

Díszlet: Szünetben kitessékeltek bennünket a nézőtérről, mert át kellett alakítani a színpadot. Nem baj, hiszen amíg várakoztunk megismerkedtünk az aulában a teátrum kávézójának kínálatával és egy használaton kívüli zongorával is. A második felvonásra lényegében nem változott semmit sem a színpadkép.

Összefoglalva:
Az Operettszínház színvonala évről évre esik, sőt zuhan! Minden évben csalódást okoz nekem. Hiába a sok kitűnő művész, ha szar előadásokat hoznak el és rendeznek meg a színpadon. Amióta a Rudolf el lett tüntetve tényleg évente 1x látogatom a színházat... De ezúttal a Kálmán Imre Teátrumban voltunk, ami a régi Moulin Rouge volt. Dorian Gray-t néztük meg ami Oscar Wilde regényen alapult és musicalként lett tálalva. Jobb lett volna ha prózai előadásként alkotják meg, hiszen a zene nem volt tapadós, sőt idegesítő volt. Kiabáltak. És a kurvaságra fektettek a hangsúlyt...kivetítőn szerepelt az arcmás. A történetben láttam potenciált, rációt, fantáziát, - ezert választottam anno - de sajnos a jó színészek ellenére is ez egy fércmű volt számomra.